A történet

sok éve kezdődött: az első nagy pocak idején és az aggodalom, a veszélyeztetettség idején,ó és persze mindezek miatt külön takaró alatt töltöttük az éjszakákat. A szoptatás alatt is - nem magyarázom.
Aztán a második terhesség alatt szintén így alakult, de akkor már így is maradt, két külön takaróval. Kicsi volt az egy takaró kettőnknek. A kiskifli, nagykifli helyzetben nem, de ha fordult, vitte a takarót, felébredtem, vagy én fordultam és vittem, és ő ébredt fel...
Dünnyögött egy ideje és az egyiket el akarta rakni, vagy éjjel bekúszott az enyém alá, de lebukott, az első fordulónál felébredtem.

Családi takaró - hangzott a megoldás.

A gyapjú kiesett, mikor az eddig vettek honlapján láttuk mennyibe fájna. ( ...ráadásul batár dög - ki segít le- és felhuzatolni?)
Megoldás a kéksárgában. Szombaton megvettük. Huzatot is, még aznap ki is mostam. Azóta hajnalban már ott a mosoly a szám szegletében, milyen jó lesz este és egész éjjel...

Puha, könnyű, meleg. Aláférünk mind a négyen. Egy álom!

A Torony

hivatalos megnyitója, 126 éve volt.

126 éve, épp ezen a napon adták át a nagyközönségnek. - Így talán szebb.

Éjjel 22:40-kor

mi a bibircsókos bánatot keres valaki (a szomszéd ) a fóliasátorban?
Tudom fokozni: tegnap is, tegnapelőtt is.



Arról éjjel nem meséltem, hogy előző éjjel D.-vel az ablakban állva kuncogtunk, meg görnyedtünk a nevetéstől, miközben próbáltuk kitalálni, vajon mivégre jár ki a szomszéd minden órában, vajon milyen növény kíván meg eféle gondoskodást, és az idétlen, ablakban rötyögő szomszédai riogatásást.

A kávéval ellentétben

a tea az élet vize. Kevés cukorral, ha egyeltalán és elegendő citromlével.
Ugye kinek, mi.

Teázol, vagy kávézol?

Kakaó? Tejkaramella?

Kárpótlásul

a rossz, förtelmes, borzadály... kávé után istenit reggeliztem.
Nyilván ez már valamiféle perverzió nálam, de... borsófőzeléket. Hmmm.

Idén először

vettem a bociszeműeknek jégkrémet.
Kényeztetés mindenkinek jár felkiáltással magamnak egy műanyagpoharas kávét tettem a kosárba, a kasszánál épphogynem dörzsöltem a tenyerem örömömben -de jó nekem-.
Rosszul ítélhettem meg a dolgot, kényeztetésről szó sem volt. 
Végül háromszorosára higítva, tejjel fogyott el.

Tanulság? A ritka alkalmakra elfogyasztott kávét otthon főzni a biztonságos. Kis szerencsével nem is kóstál 1teljes petákot.

Hajnali buszsofőrök

Láthatják a tekintetem mögött az esdeklő anyatigrist, találkoztunk már eleget ehhez, hát biztatólag mosolyognak, köszönnek: figyelek! - vagy csak én látom ezt a gesztusukba, de kétség kívül megnyugtat, akár kedvesség ez, vagy valódi biztatás.

Ilyen az, ha A. nem akar fényképezkedni

M. próbálja bohóckodással elvenni a dac élét...
...hát nem szépek?

Egész éjjel

töltőn volt emberem telefonja.
Most meg, ha hívom ( bár ne hívtam volna! ), a géphang azt tudatja: átmenetileg nem elérhető, próbáljam később. Igyekszem nem szabad teret engedni a pániknak és nem hívogatni.
Elvégre hív majd, ha látja kétszer kerestem lesz az húsz is. De hogy lehetnék nyugodt, nem gombos, nem úgy van mint még öt éve, hogy ráült, amitől kikapcsolódott és nem vette észre... Átkozott telefon!

Részleges,

ahogy az örömöm is. A teljeskor (99.08.11?), ill az után gondosan elraktam a szemüveget, biztos ezért nem lelem. Különleges lencsém a fényképezőhöz nincs, így aztán minek keseríteném magam!

De ha Ti figyelitek, időnként nézzetek körül is, ne csak fel! Teljesen mások ilyenkor a színek.