valami szomorú, mikor a több mint száz éves tömör, ámbár szuvas tölgy íróasztal melegénél kél a kenyér és a zsemlék.
Melegszünk és melegvizet termelünk, így hasznos, persze, de könnypotyogtatóan szomorú.
De mennyivel olyanabb lehetett volna, ha D.-nek ideje lett volna helyrepofozni és amellett ülhetnék, mikor a gépnél vagyok... Máe elropogott, felemésztette a tűz, megettük a kenyeret, a zsemlét, csak hamu maradt. Szomorú.
pedig ha csak a képet nézem, olyan vidám és meleg :)
AntwortenLöschenIgaz.
LöschenDe mennyivel olyanabb lehetett volna, ha D.-nek ideje lett volna helyrepofozni és amellett ülhetnék, mikor a gépnél vagyok... Máe elropogott, felemésztette a tűz, megettük a kenyeret, a zsemlét, csak hamu maradt. Szomorú.
Hol történt ez a szentségtörés???
AntwortenLöschenAz, mikor D. szétverte/rúgta, vagy hogy felemésztődött?
LöschenItt, nálunk.
Szegény szúcsalád.
AntwortenLöschenAz asztal már benne járt a korban, a család, ami kilyuggatta is csak a járatokat hagyta hátra emlékeztetőül, hogy valamikor voltak, pusztítottak.
Löschen