M. nyúzza az apját, kérleli (azért őt, mert ő hajlékonyabb törzsű...) szóval nyúzza, de böcsülettel.
Ő meg?
Énekel.
M. nyújtott, könyörgő mondatait harsogja hol a "hej te bunkócska te drága", hol a "Delta" refrénjének dallamára.
Nevetés nélkül ezt nem lehet...
...és igen, végül a derűs szülő enged...
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.