Legjeink

A legbosszantóbb:
...átmenetileg nem kapcsolható...

a legrosszabb:
este későn a hívás: ...balesetem volt...


a legjobbak:
közösen töltött percek/napok/órák/hetek hö?

a legutáltabb:
Anya, forró a nyakam/nyaka!

legizzasztóbb:
Anya, az A. megint ugrani készül! 


a legunalmasabb és legviccesebb: 
légyszi, légyszi, légysziiiiiiiiiii!

a legrémisztőbb szó az orvostól:
...kórház...

a legelképesztőbb:
Anya, ősszel már kilenc leszek, nem vagyok dedós!

a legfinomabb:
pihepuha puszik, simik az arcunkon 


a legszuperebb:
az úrfiak mindenkori füligmosolya

a legemlékezetesebbek:
-Alsónagyvárosban, egy egész délutánon keresztül nem engedte al a kezem...
-első mosoly, első tudatos ölelés, először kimondott apa/anya/szeretlek

a leghihetetlenebb:
az érzés, hogy végre megvették a r.házat, majd az a fél év, mire materializálódott a tíz éve várakozó skicc az új házról és a kökltözés egy hete.

a legérdekesebb kérdés ismerősöktől:
...és a fiúk beszélnek németül?

a legek legje, D. anyjának vesszőparipája és egy pár évvel ezelőtti búcsúlevelének végszója is egyben:
...azért tanítsátok meg németül őket...    Nem, ez Ausztriában lehetetlen és képtelen vállakozás lenne, szinte biztos a kudarc!