Valahogy így történt és ez, hogy nem megyünk, csak ők mentek, a férjem enyhén ingerülten, de rám itt mosolyog a tizenkét szál rózsa, így meg nem lehet puffogni, csak kicsit szomorkodni és mégis boldognak lenni, ami ellentmondás ugyan, de való.
Samstag
Fordulatos 'forduló
Van ez az ismerős aki megkérte őt, kísérje ma el egy kuncsafthoz, pár óra alatt letudják, késő délutánra vissza is érnek, ami kiváló, mert a meglepi program, amit D. nekem, pontosabban kettőnknek tervezett, az úgyis esti, mert a gyermekmegőrzők is akkorra tudnának jönni, szóval ez az ismerős telefonál délelőtt, nem sokkal azelőtt, mikor már meg kellett volna érkeznie, hogy ő csak délután jön, mert neki csak akkor jó.
Valahogy így történt és ez, hogy nem megyünk, csak ők mentek, a férjem enyhén ingerülten, de rám itt mosolyog a tizenkét szál rózsa, így meg nem lehet puffogni, csak kicsit szomorkodni és mégis boldognak lenni, ami ellentmondás ugyan, de való.
Valahogy így történt és ez, hogy nem megyünk, csak ők mentek, a férjem enyhén ingerülten, de rám itt mosolyog a tizenkét szál rózsa, így meg nem lehet puffogni, csak kicsit szomorkodni és mégis boldognak lenni, ami ellentmondás ugyan, de való.
Abonnieren
Kommentare zum Post (Atom)
Nagyon szép csokor :) (a délutáni ismerősre nem mondok semmit, mert csak nagyojn csúnyát tudnék)
AntwortenLöschenPedig itt lehet mondani! :-)
LöschenNagyon örültem neki. Amikor megérkeztem a halakkal, már itt álltak. Kedves meglepetés volt.
Szép csokor.:) Az ismerős meg:(:(:(:(
AntwortenLöschenNyugodtan, tessék csak kimondani -ha már én nem... :-)
LöschenNagyon szép, igen.
Á, ő nem! Már megszokta D. jószívűségét, szavaállóságát és erősen vissza is él vele.
AntwortenLöschenBámulatomra, még mindig szép!