Montag

Merthogy

a szép leveleket író mama biztosan vár, meg készül, mert július utolsó vasárnapján S.-en búcsú van, menjünk!



Először is, teszek a búcsúra, mert az utolsó, amin örömmel vettem részt, már rég volt, azóta megváltozott minden, a hátam közepére nem kívánok búcsút, mert ami volt és amit szerettem, az visszahozhatatlan, utánozhatatlan minden további búcsú címszó alatt elkövetett társas összeülés, silány utánzat. (nem, 1x)

D. egész héten dolgozott, szombaton is (inkább vele lennék, ne utazgassunk fél tartományon és szintén fél Dunántúlon által), sz.r az idő -szomorkás az ember (én) és ha elmegyünk, ...nos, ott sosem lehet tudni mit kap az ember.
Pofonokról beszélek, igen. Bár, csak képletesen szólva. (további nemek, vagy 4)

Az ürügy sem kielégítő: július utolsó vasárnapja a következő lesz, nem ez. (ha jól számolom, ez már a 6. nem)

De mert szeretem a férjem és olyan kedves és hatalmas bociszemekkel tud rám nézni, mikor kell neki valami, hát bepalizott, menjünk hát...







A mamával, egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Tiszta sor, hogy neheztel rám, mert a világon vagyok, magam meg nem vagyok a szerepjátékokban: képet vágni a csípésekhez nem tudok, de tűrni azt viszonylag l, meg nagy balszerencsémre haragudni sem tanított meg senki, nem is igazán tudom hogy kell.
Szóval a pofizás nem erősségem, ezért és mert ez elengedhetetlen lenne a béke kedvéért szívesen nem megyek sem mamanézőbe, sem D. szülei (továbbiakban D.sz.) nézőbe sem, de mert D.-nek még szándéka volt szülőlátogatóba is menni, ezért az egész kiruccanást elodáztam volna, még úgy is, hogy az utóbbi program számomra fakultatív jellegű.
A sors pikantériája, hogy A. is inkább velem jött volna Anyumhoz (most is), de D. tudta mit kell mondani: szülinapi meglepi várja, hát az más, azért elmegy.  
M. is számolt valami bizgenytyűvel, ezért ő is.

Hogy ezt mennyire nem szeretem! : utálom. A gyerekeim azért mennek D.sz.-hez, mert ajándékot várnak. Nem vagyok büszke rá, de végső soron, ha nekik (D.sz.) ez így megfelel, lévén hogy többszöri figyelmeztetésünk ellenére ezt ők alakították így, hát nekem is.

5 Kommentare:

  1. Köszönöm!
    Mivel oda (D.sz.) nem megyek, mama meg csak elviselhető dózisban bökdösött, így nem volt annyira tragikus a helyzet.

    AntwortenLöschen
  2. Azt hittem, a fiúk paliztak be valami jó kis programra! Sajnálom :( Kár az ilyen kidobott hétvégékért :(

    AntwortenLöschen
  3. Sose sajnáld! ;-)
    Addig (alig két óra) Anyummal voltam.


    (Rám ne mondja senki, hogy nem látom a dolgok jó oldalát... ;-))

    AntwortenLöschen
  4. Feszengős kötelező program, boáááá.
    Részvétem.
    V.

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.