Dilemma -avagy emlékek, gondolatok a bárányhimlőről

Alapvetően megbízom a gyerekorvosban.
Jó, vittem már vissza receptet (tegye magasba a kezét, aki nem), hogy EZT nem adom a gyerekemnek, adjon mást, mire azt felelte, jah, ez elég kemény gyógyszer, van más, jobb, igaza van kedves anyuka. Majd a gyógyszerész elmélázott a kérdésemen és végül azt bökte ki, nem is érti mi ütött a dokiba, hogy elsőre AZT akarta adni. No, akkor erősen rezgett a léc.
Azóta kételkedek és többet kérdezek.
Azóta felismer és többet érvel.
Elvagyunk.

A bárányhimlővel kapcsolatos állításait is megkérdőjeleztem, de a gyógyszerész végül őt igazolta és a tapasztalataim is. (Cseppeket és a rázókeveréket írta fel.)

Ugye minden viszonylagos. 
A. az ecsetelések kivételével jól bírta a dolgot, nem nyafizott, bár hozzáérni nem lehetett, max. az ölembe ült, de azt már nem hagyta hogy meg is érintsem, M. szelére is üvöltéssel reagált. Álló nap szál semmiben, vagy alsóban lófrált, közben a karjait a testétől távol tartva és terpeszben közlekedett; hanyatt, mozdulatlanul aludt és egy bubot sem vakart el.
A hólyagok pörcösödésével egy időben jött az infó, jobb nem kenni a rázókeverékkel, M.o-on tiltják is.
Majd  A. a gyógyulás útjára lépett, M. meg bele a csúnyájába.
Kedvem lett volna napestig a basszuskulcsozáshoz, de idő nem volt rá, M. szörnyen hólyagos lett, meg viszketős, nyafogós... rosszul tűrte.
Aztán szólt a fáma egy mentolos hintőporról...  Itt, a gyógyszertárben keresve tudtuk meg, hogy Ausztriában betiltották, már rég nem kapható...
Belső dilemma után kenegettem M.-et a rázókeverékkel, olyan indoklással, hogy anno minket is ezzel pamacsoltak, mégsem lett baj belőle, meg valamit muszáj volt tenni, vállvonogatva nem állhattam az elkeseredett fiam felett. Ráadásul ő állította is, hogy sokkal könnyebben viseli a búbjait, meszelés után. Pár nap múltán tudatosan kerültem a már kifakadt sebeket, nehogy baj legyen, hát így...

Ő egyébként álló hétig egy szál fütyiben mászkált, azt mondta, elviselhetetlen lenne számára akár egy alsó is, hát hagytuk...

Személyes tapasztalatok alapján állítom, hogy a búbokat kenni érdemes, aztán meg, ha már pörcös, békén hagyni. Most úgy tűnik, A.-nak nyomtalanul elünt valamennyi, M.-nek a nagyobb, a legnagyobb szörnyetegek helyei még piroslanak ha melege van, ill látható még három kráter szerű nyom az orrán, ill. a homoklán -ezek voltak a legnagyobbak.
Az állán egyik éjjel lekapott egy heget, ami csúnyán kisebesedett és tüzes volt sokáig, akkor azt gondoltuk, ez egész biztos csúnyán látszódni fog, de mára már az is teljesen nyomtalan.