Nyolc előtt, ha jól emlékszem csak kétszer keltünk,a legjellemzőbben fél kilenc után. Aztán szöszmörgés a reggeli körül, majd séták. Hosszúak, célirányosak, vagy csak csellengők, de akkor is hosszúak. Aztán az ebédpótló úgy három körül, majd napfürdőzés a parton, lubickolás a tengerben.
Homok és sótlanítás után újabb hosszú séta, ezek végén vagy egy fagyizóban, vagy a dodzsempáján örömködtek a srácok...
No, hát ezt csak nem írhatom le óráról órára.
Viszont éltethetném kicsit az olaszokat: az ott vásárolt felfújható úszómatrac árát, annak anyaghibája miatt szó nélkül (némi papírozás után -anyja neve három példányban...) visszaadták. Mosolyogva!
Jártunkban, keltünkben elhangzott a kérdés: ugyan mivégre olyan nagy szám a Pisai Ferde (már az általam említett szempontból), ha az összes, valóban összes tornyuk az? Nem kicsit, teszem még hozzá.
...és vajon fel tudnának mutatni egyet, csak egyet, ami nincs ki a függőlegesből?
Az Asinelli tetejéről, mintegy bizonyítandó, hogy valóban megmásztuk... "és mi még fizettünk is érte!" |
Két Torony, Bologna |
Palazzo di Teodorico, Ravenna |
Commacchio-i látkép egy szintén ferdével |
Látkép a 2Toronytól a Via Rizzolin, Bologna |
Jaj, de szép képek! Ici-picit lehet irigyelni?
AntwortenLöschenCsak egy picit, mert mi meg Erdélybe megyünk hamarosan:)
(Csunya elmaradásaim vannak mindenütt -tan már írtál róla.)
LöschenMikor -mikor? : D