Veszteséglista

1.
A már sokat emlegetett régi háznál állt két, gigantikus fenyőfa.
Nem ragozom, szerettük őket.
Két héttel ezelőtt, a ház, a telek és egyben a fák jelenlegi tulajdonosa, egyszerűen kivágta a fákat. Láttuk a gurigákat, teljesen egészségesek voltak ez a barom meg minden bűntudat nélkül eltüzeli (mindezt, mert az emberünk a déli féltekéről jött danában és mind a mai napig nem érti, hogy a kilátás nem északra, hanem délre van itt Európában, így a házhozzáépítést is abban az irányban tervezi. Pedig már két éve ott lakik, mégsem tűnt fel neki, hogy onnan biza a nap eddig sem és eztán sem fog besütni, míg Világ, a Világ és az északra tervezett télikert, eleve elvetélt ötlet).

2.
Másfél hete hétfőn, leikráztak az albínó páncélosharcsáink. (Végignéztük a násztáncot, az ikrarakást -az úrfiak persze tátott szájjal.) Másnap reggelre jópárat felfaltak (a fiúk arca jócskán megnyúlt, majd jöttek a kérdések: az anya-állat mitől ilyen szívtelen? és társaik), majd az ismételt délutáni szemle után, kedélymentésként vettem egy keltetőmedencét (hívjátok, ahogy tetszik, magam is azt teszem), amibe átmentettem a megmaradtakat.
Hétfő reggelre kikelt vagy másfél tucat ivadék, azóta az ifjak kiindulási és végpontjuk is az akvárium. Szerencsére még nem jutott eszükbe az éjszakát is ott tölteni.

Az első képen a násztánc maga. Az oldalról fényképezett anyaállat a hasúszóival zacskót formáz, benne az ikrákkal. A másodikon a medence falára ragasztott, már megtermékenyített ikrák -felette a védelmükre odatapasztott hőmérővel.
Elnézést a bioszóráért és a képek pocsék minőségéért!

3.
Új tanárok, új szabályok, új rend. Időnként siratjuk a régit -a legeslegelső tanárnő rendjét (én) -az iskolában több a játék, a kirándulás, mint a tanulás, ami elsősömnek még nem, de harmadikasomnak hátrány is lehet.
A fiúk viszont abszolút együttműködőek, így a kedvemért sok pluszfeladatot csinálnak és szinte észre sem veszik.
A.-nak munkalapokat teszek ki az ebédlőasztalra, ő mikor arra jár megcsinálja. Naponta minimum hatot és boldog.
M.-nek diktálok, több bekezdésnyi szövegeket, vagy betűzőst játszunk. Az előbbi előnye, hogy szereti és negyedikre szerintem remekül állja majd ezen a téren is a sarat (addig az iskolában csak Laufdiktat van, ami a tanári asztalra kirakott cetli tartalmának, emlékezetből való leírását jelenti. Persze többször is odaléphetnek az asztalhoz.
Itt ötödikig majd csak párszor lesz tollbamondás és a gyerekek addig nem is felelnek, csak teszteket írnak.)
Az utóbbi pedig bárhol, bármikor játszható, amit nem feltétlen neveznék előnynek.
A suliban, ki-ki a saját termében:

4.
Az akácoszlopos kert-kerítés, három év álldigálás után, egyszerűen kifordult a helyéről, szerencsére már nem volt, mire rázuhanjon, vasárnap, ill. hétfőn kikerült belőle, ami még ehető volt.

5.
Az ötödik pont meg kevésbé veszteség, mint nyereség.
Ha csak annyit mondanék, hogy az én hű társam, az ezüst színű villámhaver már nem engem cipel, akkor talán még mondhatnám, hogy veszteség ért a múlt héten, de mert itt van helyette egy reggel fekete, esőben sötétkék, egyébként meg acélszűrke, így csak öröm van és plusz húsz lóerő, ami az én fenekem alá túlzás, de vissza nem adom szuper!