Ó! ...és rumli van.

Jó nagy, tényleg. Délben hazajöttünk, azóta vagy négyszer ettek, de el, el nem tettek semmit. Nem viccelek, tényleg semmit. Még jó, hogy az asztal jó hosszú és széles. Még fér rá ez-az, de a dolgok koszosak és nem állnak végtelen számban rendelkezésre. Ez csak egy magánház, nem közkonyha végtelen számú terítékkel. Szóval előbb-utóbb nem lesz min enni. Jah, nem, én elpakolok magam után, csak ők nem, én meg meguntam.
Meguntam kérni.

...és hogy mi lesz ezután, mi lesz a következő lépés?
Patkányok és bűz, nyilván.
Bedühödök és reggel füstölögve, szitkozódva elpakolok.
De miért várnék a reggelre, a lecke nem fogott...