...mert gavallér...

Olyan már volt, hogy a nagyfiunk a mamánál töltött 5-6 napot, tán kétszer is már, mióta gyerekes történelmet írunk, de hogy mindkét úrfit elszédíti az én kedves felmenőm, olyan idén, múlt héten előszőr.
Persze D. dolgozott, változás csak annyiban volt, hogy naponta hazajött, legalább éjjel ne legyek magamban.
A csütörtöki beszélgetésünk már nem ismeretlen előttetek, a folyományai viszont igen.

Az úrfi rövid úton meggyőződött róla, jobb ha marad: elegánsan elcserélt egy doboz színeskockásra aljas áruló! Ettől függetlenül, péntek este azzal feküdtünk le, hogy D. másnap füvet fog nyírni. Füvet kell nyírni! Tényleg nem átallott ezzel kábítani!
Ő hamar elaludt, én még fél egykor olvastam...
Fülciromra ébredtem és halk duruzsolásra, hogy pakoljunk, megyünk. Gondoltam, ugrat, de negyedikre kénytelen voltam elhinni: komoly a dolog, emberem meg elszánt és határozott... de, hogy tudott felébredni 2:40-kor, ami a tervezgetéskor felmerült ideális időpont volt, a csuda tudja. Persze, hogy én is: az akarom felébresztette.
4 kor indultunk, kilenckor, némi autópályás, út-szélén-csurgatásos-rötyögős affértől eltekintve, gubanc nélkül érkeztünk.
A parkolóház csúcsszuper és ámulatba ejtő, noha lazasághoz szoktunk itt osztrák honban, de az, hogy a slusszkulcsot a nyitott autóban, a szélvédő mögött hagyni a módi, még minket is meglepett.

Jártam már ezen a cölöpökön álló csodán, de D. lelkesedése és az én hiányos emlékezetemnek köszönhetően magam is leborultam a szépsége, egyedülállósága előtt.
Kilenc órát töltöttünk szájtátva, fagyit nyalogatva, folyamatos helyváltoztatással és nevezetességek mentekintésével. Gyönyörű és a híresztelésekkel ellentétben tiszta, nem drágább, mint mondjuk a Balcsi-part, viszont olcsóbb, mint Horvátország és NEM büdös! Az olaszok pedig továbbra is rém barátságos, közvetlen és laza népség.

Nektek elárulom, életemben először egy olasz fiatalemberbe habarodtam, de fülig! A szomszédos sátorban lakott, napestig gitározott, elképesztően mosolygott és khm... kacsintani is tudott... elcseréltünk a mosogatónál egy kiskanalat -nem kuncog!

...kilenc évesen, ugyanott...

Az ottani, reggeli tervek szerint maradtunk volna még vasárnap délelőttre, hogy kicsit északabbra, Jezolóban megnézzük milyen a part, érdemes-e pár hetes nyaralásra*, de estére nagy, csinnadrattás vihar kapott nyakon bennünket, feleslegesnek tartottuk egy éjszakára eltapsolni úgy egy, bár nem eget verő összeget, hogy bizonytalan a következő nap időjárása.
De, megtettük azt a negyven kilométert és elkövettük azt az amcsi, harmad osztályú filmekben elcsépelt, de roppant élvezetes ruhát letépős tengerbe rohanós csobbanást.
A homokos part csodás, a víz remek volt, de közben már egyre fenyegettek a villámok, így csak egy fél órácskát időztünk a vízben, bár így volt kerek és tökéletes.
Érdekes, hogy vasárnap hajnalban (kétszer egy órás parkolóban horpasztás után), háromnegyed négykor, szájátátósbámulatos csillaghullás közepette értünk haza.










*érdemes!