10 nap

és indul a mandula.

Egyelőre még nem remegnek a térdeim, vagy ilyes -már a felkészületlenségünket illetően: az iskolatáskákon és pár rajzórára előírt felszerelésen kívül, még semmit nem vettünk, ha a hét elején véletlen utunkba kerülő edzőcipőket nem említem, bár áldom a szerencsénket: fehér talpúak és leértékelve árválkodtak a polcon, az eladó szerint˙(a három sávos) kifutó modelljei, de ez egyikünket sem zavarta, lévén, hogy szuper-kényelmesek, bónuszént még jól is néznek ki.

Az elsősünk még hiányos listáját ugyan a tanévzárón megkaptuk, de M.-ét még nem, lévén az új tanár személye és igényei is ismeretlenek voltak még, ahogy azóta is, mind a mai napig.

Mindkét előző év tanévnyitóján kaptunk a helyi írószerben beváltható, kedvezményre jogosító kártyákat, így A.-nak sem vettem még meg a füzeteket, borítókat, mappákat, rajzlapíveket, stb.... Szeretem (?) az izgalmakat, majd hétfőn a kuponokkal, olcsóbban.  

D. azt mondta, itthon lesz*, így reális esélyt látok rá, hogy a feliratozással is végzek majd éjfél előtt...

M. táskáját szántam A.-nak, de szerncsétlen mód, az utolsó hónapban, kizuhant a járműből** és eltörött a talpa, majdhogynem a bélés tartotta aztán a tanszereket, de valahogy az úrfi-táska kombó kihúzta az év végéig így is.

Apropó buszsofőr: ha a déli kisvárosba megyünk, érintjük az iskolabusz vonalát. Egy ilyen alkalommal, az egyik kereszteződésbe érve mesélte M., hogy a Tante P., itt a gyerekeket kérdi jön-e valami? és a srácok nemleges válasza esetén, mereven előre nézve, a sebesség csökkentése nélkül, egyszerűen továbbhajt...
A fiam szerint nagyon cool! -hát nem tudom...










*Igaz, tavaly is azt mondta...
**M. csak mert mindig óvatos, azért nem zuhant ki a táska után...