Az iskolával kapcsolatban, vannak fenntartásaim

Furcsa itt. Az első perctől az volt. Elvárnak és talán követelnek is, de nem tanítanak -mint otthon. Nem úgy. Nem tudom, hogy eleve és mindenhol változott-e meg a tanítás, vagy csak itt állnak másképp hozzá?
Két éve, az első szülőin a tanárnő kihangsúlyozta: a gyerekek nem az iskolában tanulnak meg írni, olvasni és számolni. Hanem otthon. Nem gondoltam persze, hogy majd a tenyeremet a tarkóm mögé rejtve hátradőlök és nézem, ahogy a gyerekeim kiváló eredményeket produkálnak, bólogatok -ügyes vagy fiam és minden megjelenésünkkor a faluban, dülledő mellkassal feszítek: milyen szuperzsenik a gyerekeink.
De az, hogy gyakran két-három sornyi munkát látok csak a német füzetben, vagy egy oldalnyit matekban! A füzet kis méretű, nagy négyzethálós, ennyi feladat semmi egy délelőttre. M. pár perc alatt végez a házival, legyen az olvasás, írás, matemetika, vagy mindjárt mindhárom.

A nagyfiunk pedáns, törekvő és bár a két év alatt akadtak gubancok, mondhatom, hogy mint vaj a késben, úgy halad előre.
A. is ilyen.  ...és nem.
Ő nagyon későn (M.-hez viszonyítva) kezdett el beszélni és aztán sem izgatta különösebben a dolog. Most sem.
Németül még csak-csak, de magyarul kusza amit mondd, van, hogy magyarázom: mit mondott éppen:
magyar szavakat használ, de németül gondolkodik.

Ő szófogadó. Ha mondom: késő van, most már pakoljanak össze, ő egy görbe pillantás nélkül megy és teszi, amit kell.
Megtalál mindent, tudja hogy készülnek az ételek, melyik ruháját honnan vegye, a játékait hová tette, a szabályokat, mind a társasokét, mind az itthoniakat ismeri és betartja, de olyan kis   ...öhm...  vagány.
Felmászik, leugrik, beleül, belelép, feltépi, szétszereli, "megjavítja", átpakolja, (jaj, mit ügyködött mármegint!), megoldja...

Minden gyerek más, mások a gyengéik, erősségeik, a gyerekekkel foglakozni kell, amit a szülő jó szívvel megtesz, de azért megy a kisgyerek iskolába, hogy szakember is okítsa, az elvárt szintet vele elérje, ha többet hoz a diák, továbbképezze, vagy képeztesse. Azt gondoltam, ez így fog működni. Aztán láttam, hogy nem. De hogy ez senkit sem zavar, azt még két év után is, mélységes döbbenettel tapasztalom.

...és hétfőn kezdődik az iskola, ahol bár vannak szabályok, de sok kiskölyök, sokféleképpen értelmezi, mert lazák, igen, a srácok is, meg a szabályok is. Az, hogy a tízórais doboz fölé hajolva egyék meg a szendvicsüket, hogy kézmosás előtte, meg utána, vagy mielőtt kirongyolnak az udvarra, lecserélik a váltócipőt, ezek nem szabályok, ezeket már amúgy is tudják, ennél többet várnék. Pl. órai fegyelmet, vagy hogy ne számítógépes játékkal foglalja le őket a tanár, míg az osztály másik felével dolgozik, hanem addig olvassanak, írjanak, vagy bánom is én fessenek, de könyörgöm: ne játszanak! ...és a tanár, igazán beszélhetne németül, ha már elvárja, hogy németül tanuljon meg írni a diák és ne burgenlandiul...

Majd otthon, hozzáadódik az a plussz, ami az iskolában hiány. -Milyen jó a tanárnak, aki ezzel a gondolattal megy aludni.

Mondom, vannak fenntertásaim.