zavartalanul reggeliztek az úrfiak.
Jómagam, meg mint a motolla, hajkurásztam a házban a valahová lerakott kávéscsészémet.
Ők persze kacagtak a beakadt lemezen, hogy: hol van a kávém? ...hol van a kávém?
Végül a cornflakeses dobozok között találtam meg és ahogy a srácok közé leülve belekortyoltam, A., a bögrémre mutatva felsokoltott: Ott!
Igen.
Köszönöm.
Történetünk erősen hajaz Martine pár nappal ezelőtti bejegyzésére, az Egy udvarias gyerek-re.
Remélem nem rúgsz bokán, hogy belinkeltetek...!!!
Nem rúglak bokán, sőt! Azt hiszem, neked köszönhetem a hatodik olvasómat :) Olyan, mintha születésnapom lett volna váratlanul, épp a 6. :D :D :D Köszi :)
AntwortenLöschenÖrülök neked! meg nektek :)
AntwortenLöschenEz nagyon vicces és ismerős is Susu! :-D
AntwortenLöschenSzerinted van mit köszönnie nekem Martine-nek?
Amint valaki ráakad, ottmarad, mert remek írásai vannak!
*
Nincs mit köszönnöd Martine!
Én köszönöm, hogy egy lehetséges találkozát épségben élnék túl. ;-)
Se nem fociztam soha, mint Á., se nem karatéztam sosem, mint V., úgyhogy ne aggódj, még ha okom lenne rá, sem rúgok túl jól :D
AntwortenLöschenKöszönöm, már nem tartok Tőled olyan nagyon!
AntwortenLöschen:-DDDDDD
Mondjuk, elég jól célzok és dobok... :D :D :D
AntwortenLöschenNe ijesztgess!!! ;-)
AntwortenLöschen