Borzalmas!
Író-, festő-, rajzszerszámot nem vettem, jó a tavalyi. (Ezek megőrültek? Színeskészlet, 12-es, ismert, favorizált, ép bélű, három helyett ötért? ...) De füzetet kell, arra borítót -mert előírás szerint piros kell matekra, kék németre, sárga angolra...stb., ráadásul minden tanárnál, évjáratonként más típusú füzet, arra más formátumú színes borító, ergo a tavalyi nem pászol, ehhh-, rajztömböt, geo vonalzót, ragasztót,... jaj, hát ismeritek!
Nagy mellénnyel mentem és a kassza előtt már lengettem a szülinapi 5 százalék mínuszra jogosító kuponomat.
No, a két lurkónak az egy szatyornyi papíráruért (milyen ocsmány egy szó ez!) fizettem (én ülök) 85p€tákot! A mínusz öttel 85.
Kicsit több mint egy hete, az addig fityegő visszapillantótükör végkép levált a talapzat/foglalatáról és nem tört össze, mert időben megálltam.
Aztán D. morgott, vigyem be a helyi szervizbe, nem vittem, mert két gyerekkel?
Aztán ma mégis, mert eszembe jutott a műhelyfőnök, akinek D. vagy egy évtizede szerelt konyhát, lépcsőt és azóta is melegen üdvözöli ha találkoznak.
Gondoltam, majd hivatkozok D.-re (nem kértem időpontot és a bejelentkezést megkerülve direkt a műhelybe mentem -pofátlannak áll a világ). Emberem füligvigyorral, kéznyújtva, ráadásul a nevemen szólítva fogadott, kézségesen letépte (!!!) a tükröm foglalatát és elnézést kért, hogy csak két óra múlva vihetem el -száradás-.
Közben mi elutaztunk Felsőnagyvárosba, D.-nek születésnapja lesz a közeljövőben, kigondoltam, most pedig kaptam is valamit, hát mi ez, ha nem öröm?
Emberem visszaszerelte amit előzőleg letépet, csak már tükörrel együtt. Pénzt nem fogadott el, szerinte apróság.
D. közben keresett vagy hatszor, de nem mondtam meg miért nem fogadtam a hívást.
Bosszúból (dehogy) el akarja adni a kéket, mint anno a házunkat: ha megveszik veszünk másikat, ha nem, megmarad.* (Míg élek nem felejtem el, mikor nagy büszkén -öt éve- elém állt, hogy eladja a házat, milyen ügyes volt, már meg is hirdette! Láttam magam előtt, ahogy bepancsolok neki -basszus, eladja a fejünk fölül a házat és még büszke is rá!?)
A. fiam bal felső metsző régijét nyomja az új, szóval ez is fityeg, elképesztő látvány: úgy 35-40°-ban dől kifelé, még ha csukva szája, akkor is látszik az éle. Kivenni nem hajlandó, húsz percenként visít, hogy anya most, mindjárt kint lesz, persze olyankor ömlik a vér. Nem, én biza hozzá nem nyúlok, már így is rémálmaim vannak tőle.
Mintha ez nem lenne elég, a körút után összefejelt a két pernahajder a kanapén: nem láttam semmit egyikőjük kugliján sem, bár akár gyanakodhattam volna. Hamarosan megjelent a szörny: természetesen A.-n, a jobb szemhéja lila és dagadt, szép Bud Spencer külsőt kölcsönözve a profiljának. (Hétfőhöz egy hétre tanévnyitó!)
 |
| na ugye |
Ugyanakkor ugrálni nem mennek ki, mert meleg van, biciklizéshez hideg, gyakorolni, ismételni (M.-nek) unalom, barkácsolni (A.-nak) dögunalom, ugyanakkor megállás nélkül csacsognak, egyébként olvasnak és várják a sulit -elég már a nyári szünetből!
*Ennek soha nem lesz vége, mi folyton autót keresünk, vagy árulunk, ha nem azt, hát házat, lakást -vagy csak az idegeinket? uff!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.