Nem piskóta

 így majd' másfél évtizednyi együttélés* után rádöbbeni, hogy az én fogkefémet használja és ha nem is mindig, többnyire.
Arra is fény derült a közelmúltban, hogy jómagam meg az ő akasztójáról emelem le esténként a törölközőt, tehát az övét.
Mégsem érzem kiegyenlítettnek a dolgot.


*Mégis, valamikor az elektromosra váltás és a legutóbbi költözés közötti időszakra datálható a kavarodás, ami legkevesebb három, legrosszabb esetben kilenc év. Basszus-basszus.