Most,

hogy így remélhetőleg csak átmenetileg nehezített mozgásgyakorlatban veszek részt, csak egyhelyben ülve vagyok képes ténykedni. Teljesítményre, ügyességre erre a szintre biztosan nem jutok el, mire újra talpra tudok állni... igaz nem ez a cél, csak az állapotfenntartás -lenne, ha menne, de ugye nem.

D. vitt és hozott ma és a gyerekeket is, meg időpontokat mondott le a tehetetlenségem miatt.
Álompali.






Egyébként kiderült, hogy az osztrák is egy orvostársadalom. Amerre jártam bicegtem, mindenki kérdezett, nézni akart, majd látatlanban gyógyítani... még gyógyszert is hoztak. Zsebből!

Közben eszembe jutott egy iskolatársam, aki öngyógyító volt. Lekapirgálta a varrt a sebéről. Aztán azt nem dobta el. 






Tegnap kimaradt egy alcím:
A levél
Karácsony előtt megérkezett a rendőrségről a levélz ejnyebejnye. Be nem hívtak, csak megkértek szépen, hogy illetékeljek kicsit és közölték, hogy legközelebb komolyabb lesz, több és irgumburgum!, amennyiben hasonlót elkövetek.
Nem tudom miből gondolják, hogy szándékosan, esetleg merő élvezetből keresném a hasonló helyzeteket.