Azért

csak felragyog a nap és ugye az az igazi, mikor nem csak odakint, a völgy felett, hanem mikor a szívedben, a lelkedben.
Szóval itt a tavasz, a hó nem számít, a pocsolya sem, csak az illatok, az újra kinyílt Világ, a mosoly az arcomon!

Most pörgök, táncolok, (talán el nem kiabálok) és majd mesélek.