Tornacucc-kalamajka /sokadszorra

Pénteken sem ért haza A. tornazsákja. Már nem mérgelődök rajta, ez van: nem hozza, kész.
Azt mondta nem tornáztak múlt héten sem, ezért.

Hétfőn, a kiöntött patak felülről mosta a hidat, okosabbnak tűnt, ha D., aki a környéken mozgott aznap, megy az úrfiakért (a buszsofőr kedves ugyan, de nem a hidegvéréről híres). Az iskolában elővette emberemet a tanárnő, hogy legyünk szívesek A. részére sportcuccot beszerezni és az úrfival elküldeni!

Enyhén felkaptam a vizet.

Követelőzik, épp' mint két éve, a kettővel ezelőtti elődje, aki újra meg akarta vetetni a teljes rajz/technika felszerelést, majd a sokadik, sokfelkiáltójeles levélváltásunk után, november elején végül rábukkant valahol, az iskola falain belül -persze, a két hónappal korábban beküldött, orbitális sommáért beszerzett csomagra.

De most a téma, a tornazsák és tartalma.

Ma tudtam sort keríteni a kutatásra.
A zsák, az öltöző (160cm magas) ablakpárkányán hevert másodmagával.
Úgy fél másodpercembe került és fikarcnyi energiámba se a felfedezés, hogy jé és nohát, mégsem ette meg sem a Hétszűnyű Kapanyánimonyók, sem a szintén ablakban felejtett porcica.

Hosszasan szitkozódhatnék és morózusan szidhatnám a nevelőket, de nem.


Csak egy kérdést: vajon mennyi bizalmat táplálhatok egy ilyen gondos tanerővel szemben?