Sümegi hétvége

avagy, ha nem szereted a kritikát, akkor is olvasd végig...   vagy ne, ahogy kedved tartja.


A készülődésről meséltem, hogy Anyu nagyon, jómagam meg vegyes érzelmekkel vártam azt a pénteket. Sokat rontott a hangulatomon és az utazni vágyásomon, hogy péntekre virradó éjszaka folyamán kétszer ébredtem a sikítozó, majd nehezen megnyugtatható A. úrfi beszámolójára: meghaltál anya!
Ébren viszont állította, hogy nem emlékszik mit álmodott és repesett a boldogságtól, hogy hármasban töltik majd az apával és M.-el a hétvégét.

(Itt még megjegyzem, hogy előzőleg vettem körömlakkizét. Lakkot. Én!
...hogy eltüntethessem a bal lábam gyönyörű, éjjfekete nagylábujjkörmét, vagyis a színét, hát persze. Katasztrofális eredménnyel, de hiszitek vagy sem, kutyát sem érdekelte az én éjjfekete díszem.)

...

A hotel recepcióján egy meglehetősen arrogánsrátarti nőszemély fogadott minket. A tájékoztatás jelentős részét egyszerűen nem hallottuk, pedig igazán kinyithatta volna rendesebben is a száját beszéd közben -ha már egyszer úgy olvasta az ezek szerint megjegyezhetetlen, pár sornyi mondókáját...
A kulcsot némi grimasszal és azzal a megjegyzéssel csapta a pultra, hogy mivel a szobánk már elkészült, el is foglalhatjuk. (Gyanítom, fizikai fájdalmat okoztunk neki a 20 perccel korábbi érkezésünkkel) Egyébként igazat mondott, valóban kész volt már a szoba. Vagy három hete biztosan.
A pormacskáknál zavaróbb volt a hideg. Bár mindenképp plussz pontot ért, hogy ezen lehetett segíteni. /Szombat estére egész elviselhető lett a szoba hőmérséklete.
Sokkoló volt még, hogy valamilyen tévedés folytán nem zuhanyzó, hanem fürdőkád volt a fürdőszobában -és ezt a vonalat gyorsan ejtem is...
De ugye, nem a szobáért mentünk.
Az étel finom volt és bőséges. Bár ott is esett egy kis gikszer. Kétszer.
Anyu még épp, hogy csak a szalvétájáért nyúlt, mikor egy arra járó kötényes, szó nélkül elemelte előle a tányérat.

Esetlen egy kritika! Hm?

Valójában remekül éreztük magunkat. Csodás volt a szauna, a mendencék, az étel ééés...
a lovasbemutató (ahogy azt az ismertetőben nevezték). Ne nevess!
Bár mi az elutazásunk előtt ezen jókat kacaráztunk, ugyanis azt gondoltuk, valami erőtlen produkcióban lesz majd részünk. Az interneten olvasott vélemények túlzónak tűntek -kicsit olyan szaguk volt, mintha belső emberek írták volna...
...hát nem!

Már maga az épület is, ahová vezettek minket a vitézek: egy föld alá hantolt hatalmas kifutó, hosszan elnyúló, fűtött (!) padsorokkal, meglepett bennünket.
A lelkes, összehangolt csapat magával ragadott minket, vörösre, dagadtra tapsoltuk a tenyerünket az egy óra alatt. Fergeteges volt!
Viszont most gyorsan elharapom a nyelvem...   Inkább menjetek el, nézzétek meg magatok!

A bemutató után, vacsorát is kaptunk. Korabeli lakomának harangozták be ezt a közös, disznótoros, ötágú-villás étkezést. Bár nem vagyok különösebben rajongója a disznótorosnak, de nem maradtam éhes.
Nagyon szeretem a hegedűszót, így örültem nagyon a prímásnak, aki jól elhúzta a nótánkat megdanoltatott minket.

Hamarosan visszamegyünk az úrfiakkal is. Ezt látniuk kell!

Jajj, hát csak megmutatom milyen levélkét csúsztatott M. a táskámba azzal, hogy csak ott nyithatom ki:

Sajnos a műsorról nincs kép. A masina alkalmatlannak bizonyult ilyen képek készítéséhez, no meg inkább tapsoltam a vacakolás helyett, így kénytelenek lesztek, pusztán a szavamnak hinni.

A lakomán -többek között-, egy olyan házaspár asztalánál ültünk, aki már tizenkettedszer látogattak vissza. Ők mesélték, hogy ez a létesítmény: ugye a hotel, a csárdával és a domb alá rejtett kifutóval együtt, egy család kezében van, a kiszolgáló személyzet pusztán és alig hatvan fős...

Miután visszaértünk a lakomára, beültünk még egy kapucsínóra a hotel bárjába és letaglózott a felismerés, hogy a lovasbemutató mókamikije felkonfja  és az egyik vitéz is pincérként is ténykedik a gépezetben.

Szorgalmasak, helyesek és lelkesek.   ...ill, ha megengeditek nekem, hogy egy kicsit szentimentálisan megjegyezzem: hamisíthatatlan, piros-fehér-zöld szív dobog valamennyiük mellkasában.

A gikszerek így a végére, valahogy elhalványultak -érzitek-é?

Aki pedig nem hiszi...