Urak és szokásaik (ébredés)

Hihetetlen mód leamortizált az elmúlt...   morfondíroz    ...pár hét.
5:30 körül kelünk, majd minden nap. Nem szeretnék, csak kell. Pedig mindent bevetettem. Éjszakára zoknit, komplett pizsit húzok rá, hogy még véletlenül se ébressze fel az esetleg lerúgott takaró. De ő jön, majd' minden áldott reggel és beoson a szobába, végigtapogatózik az ágy mentén -lévén, hogy tök-sötét van- és belezengi a fülembe, hogy reggel vaaan! Egy ideig próbáltam meggyőzni, visszavinni többször is, hogy neheeem, ilyen korán úrfiaknak az ágyban, szundizva a helye, de hiába, ahogy a fejem a párnát érte, újra hallottam lefelé jönni.
Feladtam.
Így már felkészülten jön a kártyával és UNO-zunk, míg M. fel nem ébred és az több óra, van, hogy három.

Ja, igen! Mert ezek a muszáj-felkelni reggelek, csak és kizárólag hétvégén/ünnepnapon kerülnek megrendezésre.
Hétköznap én ébresztem őt, persze kevésbé hatékony módszerekkel. Ma például ölbe vittem le a konyhába, ahol a fotelben tovább durmolt...
Csak arra ébredt fel, hogy M. szintén pár pillanattöredéknyire felrebbentett szempillái alól nem látta, nem láthatta, a fotel foglalt mivoltát és rákucorodott. A. visított mint a kismalac, magam kilögyböltem ijedtemben a kakaót, M. pedig görcsöt kapott.
Röhögőset.

Szerintem a szomszédok is erre a balülésrelépésre ébredtek...

Éljenek a reggelek!!!