a reggeleket akár szerthetném is: finomak, lágyak, kicsit csípősek ugyan, de olyan illatosak már!
Minden itt volt a fentiek közül, csak az úrfi volt dacos, konok, harapós.
De D. is jelen volt a mainál, egy együttregelizés erejéig, így ráhagyhattam a csitítást. Elterelő hadműveletként képtelen kérdésekkel bombázta...
....
...
-Mi leszel majd, talán rendőrfőnök? (az apa, mint aki tudja a tutit, rámvigyorog)
Tincslebegtető fejtekerés a válasz és duzzogás.
Majd nagy komolyan, a könycseppek alól feltekinve de már egyenletes légzés után, sóhajtva:
-Majd meglátjuk!
Az apja döbbent arckifejezését látva pedig folytatja:
-Amikor kilenc éves leszek, megmondom.
Jogos! Minek az ilyet elkapkodni:)))
AntwortenLöschenSzia, van nálam neked egy ajándék.:)
AntwortenLöschenSzép napod legyen! Az is lesz...úgy látom!
AntwortenLöschenA felelős döntések akkor születnek. M. is kilenc éppen. : )
AntwortenLöschenMegnéztem, válaszoltam, majd sort kerítek rá, köszönöm! : )
Az volt, bizony! : )