Pillanatnyilag a legnagyobb gondom a koszorú. Holnap már meg kellene legyen, de nincs se tuja, se fenyő a területen, így ág sincs.
Az üzletekben savanyú szagú, ezer éve kötött van sokért, ami akkor sem kellene, ha ingyen adnák, ezért is kötöttem mindig magam. (Akkor, eddig honnan volt ág? Kértünk, kaptunk, de most nincs kitől.) Még az is lehet, hogy idén nem lesz koszorúnk. Hozzánk D. hozta ezt a szokást, nálunk gyerekkoromban sosem volt, viszont már anyunak is van minden éve mióta M. megszületett. Tudom, szeretnéd az én gondomat.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.